Hírek

Fehér Ferenc Helló, Zombi! című előadásáról

Zombinak lenni körülbelül annyira nyomorult dolog, mint néha embernek lenni. Persze, mi élünk, ők meg nem. Vagy igen? Zavarbaejtő. Egy élőhalott nem akar semmit kezdeni az élettel, olyan mint egy zselatinból kiöntött báb. Cselekedeteik nem tudatosak, csupán testükkel reagálnak a külvilágból érkező ingerekre.   

Fehér Ferenc Tao Te című előadásáról

A színpad közepén két férfi ül. Sötét öltönyt viselnek. Közöttük kendő, rajta kenyér. Apránként csipegetnek, majd összecsapnak. Az összecsapás végtelen táncpárbajjá alakul, a színészek néha kegyetlenül összeugranak, néha csak mímelik a küzdelmet. Egymáshoz való viszonyuk folyamatosan változik a párbaj során.

Szkéné Színház és Forte Társulat: A nagy füzet 

A Birdie című előadásról

Frenák Pál társulatának Birdie-je az előadást inspiráló San Clemente című dokumentumfilmhez hasonlóan zárt térben játszódik. A határokat nem egy sziget partvonala, hanem egy fémcsövekből összeillesztett építmény jelzi.

A Romeo&Julia című előadásról 

Az előadás elrepít Don Corleone világába, ahol „we don’t talk much”, azaz semennyit, mert inkább cselekszünk, jelen esetben táncolunk. Az előadás formanyelve (frappáns zenéjének, bonyolult és sokszínű mozgásvilágának köszönhetően) nem igényli a szöveget. A vörös díszlet éppúgy rájátszik a gyűlöletben rejlő szenvedélyre, mint a visszatérő argentin tangó, csakhogy a rácsok és a fém ridegsége a benne lévő kegyetlenséget is kihangsúlyozza.