Igor Stravinsky: Sărbătoarea primăverii

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"A társulat kis létszáma és az általában takarás nélküli játékszín nem tesz lehetővé mellékszerepeket, ebben a csapatban minden előadásban mindenki főszereplő, hisz folyton szem előtt van. Ennek ellenére kialakult az évek során egy rendszer, hogy milyen szerepeket kb kik „szoktak” megkapni, eljátszani. Ez alól a „szokás” alól kivétel ez az előadás, amelyben végre Polgár Emília megkapta azt a szerepet, amely elsővé avanzsálja őt az egyenlők között, s boldogan figyeltem, hogy fürdik ebben a lehetőségben. Miközben eddig is a maximalizmusáról, kompromisszumot nem ismerő profizmusáról volt közismert a szakmában, most a laikus nézők számára is fő helyre kerülvén úgy kápráztat el, hogy szinte megkérdezzük: kedves rendezők, ezt a táncost mindannyian szeretettel és okosan vetettétek be eddig is, de hogy ő egy lány, azt ti nem láttátok eddig? Hiszen lám, de mennyire, hogy az! S ha már kérdések a szakmához: tényleg tartható az az álláspont, hogy ez a társulat nem táncegyüttes?\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"

A teljes írás itt olvasható: ehtet.hte.ro