Szabó Janka: Könnyen, mint a flow
Pénteken kezdődött az M Studio tízéves szülinapja alkalmából szervezett flow fesztivál. Az ötnapos rendezvény a fizikai színházra, kortárs táncra fókuszál. A sepsiszentgyörgyi társulat történetének két fontos előadása – az Uray Péter rendezteRomeo & Julia és a Fehér Ferenc által rendező-koreográfusként jegyzett Személyazonosság – mellett neves magyarországi előadásokat tekinthet meg a közönség: a Frenák Pál Társulat Birdie című előadását, a Horváth Csaba által rendezett A nagy füzet és Fehér Ferenc Tao Te, valamint Helló, zombi! című előadását.
A Birdie-ben mindenből kapunk egy pici dózist. A díszlet egy hatalmas, alumíniumcsövekből készült, kalitkaszerű építmény. Olyan ez a tér, amelyben nem lehet rutinból táncolni – meg kell szelídíteni. A táncosok pedig, mintha csak természetes közegükben mozognának, légiesek és lenyűgözőek. Nemcsak a díszletelemet, az előtte levő teret is használják, az egész teret kitöltik. Színészi jelenlétük, technikai és fizikai felkészültségük ámulatra méltó: gyönyörű spiccekkel és spárgákkal gazdagon pörög az előadás. Kitartott szólókat és egymást kergető képeket látunk a színpadon. A színház valóságosan a nehéz testek terévé válik; nehéz, viszont könnyedén mozgó testekévé. A határozott, tiszta mozdulatok sorozata magával ragad a magasságba – így nyer értelmet a cím.
Fotó: Henning János
Embereket látunk mint madarakat és madarakat mint embereket. A fényváltások a fémcső-díszletet kifejezővé teszik: ami az egyik pillanatban aranyszínű őserdőnek rémlik, a következőben már hideg fényű, északi sarki táj. Felbukkan itt apró termetű, izgága és zsizsegő madártól méltóságteljes, magányos jégmadárig és rózsaszínfrakkos flamingóig minden szárnyas. Mégis, mindezek mögött ott van a szenvedés, a halál, az őrület. De a mindent elsöprő eufória is. Az előadás rögzített értelmezési pontok helyett inkább kapcsolódási lehetőségeket kínál, és ebben a fogalmazásmódban nem a narrativitás kerül előtérbe, sokkal inkább a ritmus és térhasználat.
Hirtelen váltások választják el egymástól a képeket. Egyik pillanatban még pulzáló fraktálzenére előadott agresszív erődemonstrációt, párviadalt látunk, a következőben már könnyed karakterjátékot: megjelenik egy hatalmas, sötétbőrű nő(stény) és egy mellette alacsonynak tetsző hódoló alakja, aki esetlenül, de kitartóan udvarol neki. A háttérben Edith Piaf zenéje szól. A nőstény otthagyja a palimadarat, de az kedvszegésnek nem adja jelét. Tovább bájolog még egy ideig a színpadon. És így kergetik tovább egymást a képek, egészen a fináléig, amikor a színpad csendjét ordítás töri meg, majd elhalkuló szívdobogással véget ér az előadás.
Fotó: Henning János
A szombati napon két előadást kínál a program. Az első a Fehér Ferenc rendezte Tao Te. Miközben a nézők elfoglalják helyüket, melegítenek az előadók, Dózsa Ákos és Fehér Ferenc. Leülnek a terített, egyszerű abrosz mellé. A háttérben tűzpattogást idéző hangbejátszás, majd éjjeli neszezések: tücsökciripelés, madárhangok. Hosszan nézzük, ahogyan falatozzák egyetlen kenyerük. Kenyértörést várnánk, de ehelyett váratlanul tépni kezdik azt. Dübörög az elektromos zene, verekedni kezdenek. Hirtelen, kapkodó, de mégis alaposan kidolgozott, rendkívül pontos és feszes mozdulatokat látunk. Szinkronban gurulnak, fordulnak. Peregnek a képek, átmenet nélküli váltásokkal. Egyikük labdázik – először labda nélkül, majd a társa fejével. Gondolatok, érzelmek, hangulatok váltják egymást a színpadon. Felvillannak, mint lehetséges értelmezés, majd feloldódnak a következő képben. A két öltönyös figura gyakran olyan, mintha a Godot-ból jött volna vendégszerepelni: sehova nem vezető, monotonná váló mozdulatsorokat ismételnek. Közben elhalkul vagy felerősödik az elektromos zene, agresszívvé és pulzálóvá válik a színpadi hangulat. Az előadók körözni kezdenek, egyre szűkebb köreiket futják – mint a harcoló állatok, úgy ugranak egymásnak. Az előadás a nyitó jelenetre rímelő képpel ér véget: a két vándor csendesen majszolja a kenyeret.
Fotó: Henning János
Ezután a Forte Társulat erőteljes produkcióját láthatjuk, az Agota Kristof A nagy füzetcímű regényét mozgásszínházként megvalósító előadást. Horváth Csaba rendezése minimalista eszközökkel operál: mozgást és szövegmondást asszociatívan társít, és ebből egy sajátos, gazdag színházi jelentéseket hordozó narráció kerekedik. Az ikerpár nagymamáját férfi (Andrássy Máté) alakítja, és ez a jelzés már az elején világossá teszi, hogy a realista értelmezésmódot érdemes odahagynia a nézőnek egy sokkal asszociatívabb értelmezés kedvéért. Hamar rájövünk, semmi nem az, aminek látszik: a krumpli lehet ágynemű és lövedék, a spagetti tészta korbács, a póréhagyma íjjá és puskává, a paprika pedig tűzzé és orrá válik az alkotók kezében. A festményszerű képek, a feszesen komponált jelenetek épp a jelzésszerűségük miatt biztosítanak teret a nézőnek arra, hogy képzeletével egészítse ki a színpadi történést.
Fotó: Henning János
Beszállunk a főszereplő ikerpár (Krisztik Csaba és Nagy Norbert) játékába. Ők azok, akiknek a szemén keresztül, ezen a szikár, tényszerűségében kegyetlen, mégis költői viszonyuláson keresztül szemléljük a világot. Ami háborúval és erőszakkal van tele, mindez mégis játékosan jelenik meg. Az ikerpárt játszó színészek egyszerre mozognak, elképesztő összhangjukban egymásrautaltságuk is tükröződik. A zsarnokoskodó nagymama az élet első leckéje. Edzenek. Egymást verik, hogy erősödjenek. Közben az anyjuk mondatait mantrázzák: „mindig szeretni foglak”. A mantrázás zsolozsmázássá alakul, a végén ámen helyett egy mondat marad: „nem fáj”. Kipróbálnak mindent: süketet és vakot játszanak, állatot ölnek, kéregetnek. Kíváncsian konstatálják: a megölt állat nem támad fel, az összekoldult pénzt és csokoládét el lehet eldobni, de a hajsimogatásokat nem. A kísérletezésnek, amely mintha a világ megismerésére épülne, úgy, ahogy az van, a túlélés a célja: az előadás utolsó képe az aláaknázott határon keresztül megkísérelt, egy vélhetően szabad országba való szökésé; egyiküknek sikerül, a másik a megszállt területen ragad.
Vadnyom / Háromszék Táncstúdió 2025. február 19. 19:00 óra
romeo@julia.com | Fren_Ák / Háromszék Táncstúdió 2025. február 23. 19:00 óra
Vadnyom / Háromszék Táncstúdió