Szabó Hanga: Túlélőgyakorlat tojáshéjban

Horváth Csaba zöldségekből, tojásból és tésztából építi fel A nagy füzet játékterét. A színészi játék megváltoztatja ezeknek a nyersanyagoknak az eredeti funkcióját, szemünk előtt tárgyakká alakulnak, sajátos szimbólumrendszert hoznak létre. A vöröskáposzta gránáttá, a paprika tűzzé, a póréhagyma ostorrá, később a nagymama mankójává válik. A felhasznált anyagok és az előadást kísérő hegedűszó együttese vidéki közeget sejtet.
 

Fotó: Henning János
 

A második világháború idején ismeretlen nagyanyjukhoz érkezik egy nagyvárosi ikerpár. A testvérek a zord, állatiassá vált falusi környezetben csak egymásra számíthatnak. A boszorkaként emlegetett nagymama és a meghurcolt falusi közösség teljesen eltorzítja a gyerekek morálját. Nem az erkölcs érvényesül cselekedeteikben, hanem a kőkemény ösztön. Önképzési folyamatuknak nem csak az olvasás és az írás a része: az ikerpár igyekszik testileg-lelkileg ellenállóvá válni, főként a fájdalommal szemben. Megértik, a fájdalom az a gyenge láncszem, amit le kell győzniük, ha át akarják vészelni az őket körülvevő könyörtelen világot. Bizarrabbnál bizarrabb túlélőgyakorlatokat rögtönöznek. A megedződés folyamata alatt a fiúk identitása összeolvad.  

A háború is megpecsételte a gyerekek sorsát. Kialakítottak egy érzelemmentes attitűdöt, egy kőkemény értékrendet, amelyben kizárólag a valós és az egzakt a létező.  Ezt az értékrendet semmi nem írhatja fölül, ugyanis egy a cél: túlélni.