Szabó Hanga: Lelkünkkel rezonál

 

Frenák Pál társulatának Birdie-je az előadást inspiráló San Clemente című dokumentumfilmhez hasonlóan zárt térben játszódik. A határokat nem egy sziget partvonala, hanem egy fémcsövekből összeillesztett építmény jelzi. A táncosok ezeket a határokat feszegetik, túllépik, kiemelkedve az őket addig gátoló rendszerből, melyek lehetnek külső és belső béklyók egyaránt. 

 

Az előadás középpontjában a madár motívuma áll, mely magában hordozza a szabadság (szárnyalás) és a bezártság (kalitka) kettősségét, melyeket csupán egy apró pillér választ el egymástól. Átlépni a határt annyit jelent, hogy ha egy pillanat erejéig is, de egyesülünk a határral. Átlépni a határt annyi, mint folyamatosan kísérletezni. Az elektroakusztikus és a klasszikus zenei etűdök hangot adnak ennek a kísérletezésnek.
 

 

 

A történetközpontú előadásokkal ellentétben itt elsősorban az érzelmeinkre kell támaszkodnunk, a támpontokat pedig nem információ, hanem érzet formájában kapjuk meg. Az üzenetet és a jelentéseket magunkban kell megtalálnunk, mert a Birdie a lelkünkkel rezonál, velünk és  bennünk születik meg.