Szabó Hanga: Ellenségek, társak

A színpad közepén két férfi ül. Sötét öltönyt viselnek. Közöttük kendő, rajta kenyér. Apránként csipegetnek, majd összecsapnak. Az összecsapás végtelen táncpárbajjá alakul, a színészek néha kegyetlenül összeugranak, néha csak mímelik a küzdelmet. A párbaj során egymáshoz való viszonyuk folyamatosan változik: ellenségek, társak, hatalmi harcot vívnak, olykor pedig alá-fölérendeltek lesznek. Létezésük, mozdulataik kiegészítik egymást.
 

Fotó: Henning János

A két figura a címadó Lao-Ce Tao Te King tanításához igazodik, mely szerint: „minden a saját ellentétéből születik”. Együttesüknek legtisztább és egyben legállatiasabb mozzanata az, amikor egymás hajában turkálnak. Ezt akár primitív gesztusként is értelmezhetjük, amelyben viszont az egymás iránti kritikus magatartás is fellelhető. Játszmáik ellenére mindig előremozdítják egymást az Úton. 

A történetszál kibontására a néző szabad kezet kap. Néhol látunk apróbb, rejtett mozdulatokat, melyek konkrét cselekvéshez kapcsolhatóak. Ilyen a labda rúgása, ami később a fej rugdosásává alakul, vagy a labda pattogását imitáló mozdulat, mely Fehér Ferenc több előadásában visszatér (Személyazonosság, Helló, Zombi!). A produkciót a közös étkezés motívuma keretezi. Ez az a pillanat, amikor a játékosok ismét egyenlő felekként állnak a színpadon.