Megöltem az anyámat

Visky András: Megöltem az anyámat
Nagy Eszter egyéni előadása

 

A monodráma hátterében egy olyan, a szerző bevallása szerint "talált történet” húzódik, mely az 1980-as években erdélyi árvaházakban felnőtt, fele részben cigány és feltehetően másik részben magyar származású lányról szól, aki '91 után elhatározza, hogy felkutatja gyökereit, hiszen önazonossága legalapvetőbb kérdéseire sem ismeri a választ. A Visky-féle barakk-dramaturgia szellemében (ld. Visky András Tanítványok c. kötetének szócikkét) született előadás egyfajta szabadítástörténet, feltámadásjáték, melyben a szereplő - saját történetének megértése érdekében - visszaépíti identitását, hogy megtalálhassa a „saját arcát”. A Visky-féle dramaturgia térbeli leképezéseként a szereplő szűk térben játszik, melyben felidézi, jelen idejűvé teszi, újrajátssza az identitását meghatározó történeteket.

Tatrosi Bernadett nemcsak életben marad, túlél, hanem ki is születik mind az intézetek világából, mind pedig a vegetatív „nemlétből”, a „Soha” országából, így története szabadítás-élménnyé minősül át.
Az előadás koncepciója Grotowski szegény színházának hagyományára épít: a térszervezés, a minimális díszlet- és kellékhasználat, a színészi munkát és jelenlétet emeli ki: a belső történések felidézése és megteremtése a meghatározó, a színész a saját testével játszik a színpadon emellett célja - Visky András szavaival élve - „a nevetés által megmutatni a sírást és fordítva: a sírás által a nevetést.”

 

A darab ősbemutatója 2008 december 7-én este 7 órakor volt a Lajtha László Stúdióteremben. A bemutató után nyilvános beszélgetést tartottunk a szerzővel.