Frenák Pál Társulat: faUNFrenák Pál Társulat: faUNFrenák Pál Társulat: faUNFrenák Pál Társulat: faUNFrenák Pál Társulat: faUN

Frenák Pál Társulat: faUN

A FLOW2 Nemzetközi Mozgásszínházi Fesztivál keretében

Compagnie Pal Frenak: UN from CIE Pal Frenak on Vimeo.

Az est első szólójának középpontjában egy faun-szerű lény. Valahol az őrült sebességgel száguldó emberi és a merengő, organikusan létező állati világ között.

Gilles Deleuze, francia filozófus így fogalmaz egyik elemzésében: "...ha nagyjából megpróbálom összeszedni, hogy mit találok olyan feltűnőnek az állatoknál, akkor az első, ami szembeötlik, nem más, mint hogy minden állatnak van saját világa. Ez azért érdekes vagy furcsa, mert az emberek között rengetegen vannak, akiknek nincs világuk, és akik olyan életet élnek, mint bárki más! Vagyis akárkiét, akármilyen életet. Nem úgy az állatok, nekik világuk van.”

Hogyan lehet valakinek világa? Mitől válik az életünk tényleg a saját életünkké? Deleuze szerint a felfokozott, rendkívüli érzékenység és az azonnali aktivitás és cselekvés a kulcs - ez pedig az igazán kivételes táncosoknak is sajátja, A faUN címében egyszerre merít a faun szóból, ám még inkább a Deleuze-i értelemben vett világ, azaz univerzum kifejezésből és a francia un, azaz egy szóból, amely azt jelöli, hogy egy, egyetlen karakter/jelenség/minőség áll a koreográfia fókuszában. A faUN első részének különös figurája belakja a teret, azonnal reagál annak rezdüléseire, változásaira, függ a környezetétől, mint napjainkban rétegzett értelemben függnek-függünk annyian - s ez a függés itt szó szerint értendő hiszen Frenák Pál koreográfus ez alkalommal is egy különleges függesztési rendszerben mozgatja táncosát. Majd az emblematikus, a világot körbeutazó MenNonNo után, a faUN második részében hosszú idő után újabb saját szólóval lép színpadra Frenák Pál koreográfus. A japán kultúrából és Kazuo Ohno butoh mester személyéből-emlékéből merítő, absztrakt monokróm színekkel játszó koreográfia az idő múlásával létrejövő új egyensúlyról, a férfiasságról és nőiességről beszél. "A tradicionális japán színházakban sok esetben férfiak alakították a női szerepeket, ez önmagában is érdekes, de bennem az elmúlás, az elfogadás kérdése, a nő–férfi átjárhatósága is felmerül. Egyrészt belenyúlok ebbe a kettősségbe, másrészt a butoh tánc lényegébe megpróbálom bevinni a siketek és nagyothallók nyitott kommunikációs lehetőségét." - mondja a koreográfus.

Koreográfia és koncepció: Frenák Pál
Előadók: Frenák Pál, Maurer Milán, Halász Gábor
Zene:Gryllus Ábris - Farkas Miklós
Alpintechnika: Zoltai György
Fény: Marton János

Online Jegyvásárlás