ESC

A számítógépen a felső bal sarokban található billentyűvel kimenekülhetünk az éppen futó programból vagy játékból. Ez gyakran sikerül, de van, hogy a rendszer nem enged, nem válaszol. Fölülkerekedik. Olyan szabályok lépnek működésbe, amelyek rajtunk kívül állnak, de amelyektől hirtelen függeni kezdünk, befolyásolnak és meghatároznak. A rendszer pedig újból és újból bedarál és arra törekszik, hogy kordában tartson.

 

Az Esc címet viselő produkció szavak nélküli, színházi és filmes elemekből építkező előadás. Fő témája, a szituációkban is megmutatkozó alapmotívum, a bezártság. Önkéntes vagy önkéntelen szabadságvesztés? Lényegtelen. Ha történetre szeretnénk lefordítani a bizarr hangokból és látványból összeálló előadást, a következő koordinátákat adhatjuk meg: hat embert kis, korlátozott térbe zárnak kísérletezés céljából, minden lépésüket, mozdulatukat kamerával figyelik és korlátozzák, hogy kiderüljön, meddig feszíthető emberségük. A kamera kukucskál, irányít, viccel, büntet, megment és kínoz. Teljhatalmú. Bármilyen szabaduláskísérletre büntetéssel válaszol, megszabja a mozdulatokat, az emberek lelki és testi tűréshatárait próbálgatja. Nem tűr ellentmondást, a kihágásokat a hozzájuk méltó virtuális és látványos büntetéssel torolja meg.

 

A kamera a látványt, a hangokat is kezeli, de a nézőket is. Kukucskálótárssá tesz. A mindennapi média-kíváncsiskodást manipuláló, mindenbe beleavatkozó kamera hirtelen körvonalazza a szerepeket és a voyeur státusz mellett felvillantja a néző szerepének fontosságát is. Aki néz, annak döntenie is kell. El kell határoznia, hogy meddig hagyja magát irányítani és mikor mondja, hogy – escape. Még akkor is, ha nem mindig sikerül...