FLOW2 - [Day 3]

UN-ná válni

Teljes sötétség, majd az ezt megszaggató erős hanghatás, fel-fel villanó fények. Ezzel a viharra emlékeztető, erőteljes felütéssel indít Frenák Pál faUNja. A játéktér egyetlen eleme egy plafonig érő, felfüggesztett kötélrács, amely önnön árnyékával folytatódik tovább a padlón, egészen a közönség első sorának lábáig nyúlva. Maurer Milán a kötélhálót nem csak eszközként használja, az előadás előrehaladtával partneri viszonyban együtt léteznek: a táncos hol fél tőle, hol a legnagyobb bizalommal csüng róla, hol erotikus gesztusokkal gabalyodnak egymásba. Milán testének plasztikus mozgása a kötél mozgásának könnyedségével és hajlékonyságával rezonál. Az aranysárga, meleg oldalfények különböző árnyékkal keretezett izomcsoportokat emelnek ki a táncos alakján, melyeket (látszólag lazán) tudatos koncentrációval külön-külön szólít mozdulásra.

Milán ösztönszerű vadságát ellenpontozza, ugyanakkor ki is egészíti Frenák Pál finom eleganciától meghatározott queer karaktere. A leplezetlenül férfi alak női ruhában, fején hatalmas piros rózsával lép színre. A ritmusközpontú zene is dallam-centrikussá vált. A férfi testbe kényszerült női lélek vágyódását kísérhetjük figyelemmel – minden kecses mozdulata simogatásként hat. A Frenák Pál-produkciókban gyakran feltűnő jelbeszéd formanyelve itt is érvényre jut a félig improvizált koreográfia során.

Számomra a legizgalmasabb momentuma az előadásnak a lényegében két különböző figura találkozása, világuk kereszteződése, lényük összeérése. Ebben a pillanatban lélek és test, női és férfi, idős és fiatal kontrasztpárok összpontosulnak, eggyé válnak. A létrejövő aranymetszéspont a világ minden összeegyeztethetetlenségét simítja ki, és teszi megnyugtatóan harmonikussá. 
Compagnie Pal Frenak - faUN
(György Emese)
 

--
faUN közönségtalálkozó

az előadásról:

Faun nagyon erős kiindulópont ugyan, de inkább az volt nehéz, hogy hogyan rugaszkodjunk el ettől.

Az attraktivitás nagyon kemény meló. A nagyon hím és nagyon nőstény kettősének érzete.

Bele akartam nyúlni egy kicsit a tánctörténetbe is.

A hálórendszer mégis csak egy fészket ad. Érezhető, hogy visszanyúl messzire is, de közben meg teljesen el van rugaszkodva. Egy csapda, de mégis csak átlátszó. Egy határvonal is.

Lenyűgöző, hogy milyen plaszticitással és könnyedséggel történik ez az egész.

Abszolút nem akar az a figura egy nő lenni.

Minden egyes ismétlés a művészetben egy elmélyedés, egyre jobban kaparja a felületet és mélyebbre hatol.

az alkotókról:

A legnehezebb a karakternek a lényét megfogni és megtartani a színpadon.

Az is felvetődött, hogy hogy lehet két generációt feltenni a színpadra. Hogy hogyan leszünk együtt a színpadon. Hát így.

Az én 5 percem az csak valahol távol egy lenyomat Milán körül.

Én azt csinálom, amit ő, csak teljesen más formában. Van egy alap, amit követek, de a második részét teljesen improvizálom.

Milán tényleg alkotóként vett ebben részt. Akár az ő koreográfiája is lehetne.

Milán most már spirálisan és periférikusan is dolgozik. Eddig beléptem a próbaterembe és azt láttam, hogy Milán csak horizontálisan dolgozik. Mondtam is neki, hogy most már ne fáraszd magad, mert ez gusztustalan. Ne feszítsd meg magad állandóan.

Amikor az alkotó belép egy művészi maturációba, akkor a probléma az, hogy az emberek lemaradnak önmagukról.

Engem sokszor úgy megkritizálnak, hogy hjujjujj!

Pali állandóan támaszkodik külső szemekre. Behív más szakterületről embereket, attól függ, hogy mit kíván a produkció.

Az az alázat és a figyelés nagyon megérintette a lelkemet, ami az M Stúdióval is történt.
(Veres Kincső)