 | Molnár Ferenc: Liliom |
avagy a 1909/16423-as ügyirat
A XX. század elejének Budapestje a kávéházak és a jómódú polgárok városa. Itt működik Európa első földalattija, bevezetik az elektromos világítást, megépül az Országház. Messzi földről látogatják a híres pesti gyógyfürdőket, virágzik a kultúra, zajlik az éjszakai élet. Ekkor él és alkot Ady, Babits, Kosztolányi, Krúdy, a Nyugat alapító nemzedéke.
A színházak és az irodalom iránti érdeklődés egyre nő, Budapesten ekkor már 10 állandó magyar színház működik. A polgári réteggel párhuzamosan megnő a városban élő kisiparosok és szegényebb munkások száma is.
A változatos társadalmi rétegek közös szórakozóhelye a Városliget, amely ekkor éli fénykorát. Lovagló arisztokraták, virgonc iskolás gyermekek, korzózó cselédek és katonák, az Állatkert és a Vidámpark látogatói, télen korcsolyázni siető párok lepik el a város szívében található szabadtéri szórakoztató-központot.A Liget az a hely, mely a kor alkotóinak egész sorát megihleti (Krúdy Szindbádja, Babits csavargói egyaránt szívesen időztek itt). Mind közül azonban kétségkívül Molnár Ferenc hintáslegénye, Liliom futotta be a legfényesebb karriert.
MOLNÁR Ferenc (Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 2.): drámaíró, író, publicista. A XX. századi magyar irodalom világszerte legelismertebb alkotója.
Molnár első nemzetközi sikert aratott darabja az 1907-ben írt Az ördög, melyet a Vígszínházi bemutató után Bécsben és Olaszországban is játszottak. Ugyanebben az évben jelent meg az ifjúsági regényirodalom remekműve, A Pál utcai fiúk. Ezt számtalan nyelvre lefordították, s Oscar-díjra is jelölt magyar–amerikai koprodukciós film is készült belőle Fábri Zoltán rendezésében.
A Liliomot 1909-ben írta, a budapesti Nemzeti Színházban azonban csúfosan megbukott vele. Néhány évtized múlva azonban a melegszívű hintáslegény és az egyszerű, de a hintáslegénybe egy életre szerelmes cselédlány megható története világhírt hozott neki.
A Liliom életkép a Liget elesett, mégis – minden „rosszaságuk” ellenére – tiszta szívű alakjairól, melyet, a bécsi bemutató után 1921-ben Amerikában majd Londonban is színre vittek. Megrendezte Orson Welles is, rádiójátékként, melynek címszerepét ő maga alakította. 1934-ben Fritz Lang megfilmesítette, majd alapjául szolgált az 1945-ben a Broadwayen bemutatott Carousel (Körhinta) című musicalnek.
A XX. század színpadain szintén folyamatosan jelen van Molnár e legvitatottabb, ám tagadhatatlanul legsikeresebb darabja. 2000-ben Michael Thalheimer rendezésében a hamburgi Thalia Theaterben. A budapesti Krétakör Színház 2001-ben mutatta be a Schilling Árpád rendezte Liliomot, mely számos rangos elismerést hozott a társulatnak.
Rusznyák Gábor:
„Érdekelt, hogy nyolc színésszel hogyan lehet elmondani ezt a történetet. Molnár Ferenc drámája egy csökött, öntörvényű, de gyermekien jólelkű és ezt irdatlanul szégyellő, érzelmeit kimutatni képtelen embernek és a vele teljesen hasonszőrű lánynak a történetét meséli el. Szegénység, kiszolgáltatottság és két ember, akik halálosan szerelmesek egymásba, mégis képtelenek kimondani azt az egyszerű szót: szeretlek.
Az anyagnak jót tesz a szikárság, lehántja a dolgokról azt a szirupos mázat amivel nagyon könnyű lenne bevonni Molnár darabját. A szerepösszevonások érdekes játéka pedig eleddig rejtve maradt párhuzamokat mutat meg.”
Rendező
Rusznyák Gábor
Díszlet- és jelmeztervező
Bagoly Zsuzsanna
Szereposztás
|
LILIOM |
Fehérvári Péter |
|
JULIKA – LUJZA – |
Molnár Margit m.v. |
|
MARI – (A MENNYORSZÁGBAN: BORISKA) |
Nagy Eszter |
|
MUSKÁTNÉ – IDŐSB JULI – |
Polgár Emília |
|
FICSÚR – RENDŐRKAPITÁNY – |
Dávid Attila Péter |
|
HUGÓ – LINZMANN – |
Nagy Attila |
|
HOLLUNDER – MÁSIK CSENDŐR – |
Szekrényes László |
|
BUDAI RENDŐR – EGYIK CSENDŐR – |
Bajkó László |
